Csak én vagyok:)...

Itt is lenne a beígért videjók linkje:

http://modellpress.ning.com/video/video/search?q=p%C3%B3lus

Csak erős idegzetűeknek ajánlott...A Mayo névre hallgató darabkában én vagyok a hihetetlenül szexi pilótasapiban tengő-lengő űrlény, az Orsay-esben pedig a kék nyári ruhás, napszemcsis, és a fehér, elefánt méretű térdnadrágba bújtatott zsiráf is...a többin meg felismer, aki akar :)...előre is szólok, hogy elég gagyi és uncsi...

Holnap indulok Bécsbe. Három napra.

Szépnek kéne lennem, mint egy harmatos rózsaszál, de csak egy gyilkosgalóca ordenáré pöttyeivel szolgálhatok a nagyérdeműnek, pontosan a homlokom kellős közepén, meg annál egy kicsit lentebb. Egy alapozó jól jönne (vagy legalábbis egy ál arc, így külön), de nincs, így nem merek kimenni az utcára, hogy vegyek egyet...ironikus...krónikus...

Ott állunk majd, divatgurukkal, tervezőkkel, ésatöbbi, minden féle-fajta fontos emberrel, a szépségek és én...a szörnyeteg...

Fejtsem ki bővebben, hogy mennyire nyomorékul érzem magam??...

Úgy láttam jónak, hogy feltétlen publikáljam első kifutós szereplésem kulissza titkait a nagyérdeműnek...ha másért nem is, hát Querida kérésének eleget téve...

Felhívom a kedves olvasók figyelmét, hogy a szórakoztatóbb hatás kedvéért HAJLAMOS VAGYOK TÚLZÁSOKBA ESNI, DE CSAKIS MAGAMMAL KAPCSOLATBAN!! A többi mind a színtiszta igazság...igen tanulságos...

Helyszín: Pólus Center

Időpont: 2010.04.10. Szerencsés (?) Szombat

Hajnali (igenis hajnal!!) 9 óra 40 perc körül megérkeztem a kijelölt szépségszalonba, kócosan, szemem alatt hatalmasakat ásítozó karikákkal, számból kilógó kiflivéggel, akár egy igazi mánökeny...

Annak ellenére, hogy a közelben lakókat kilenc órára hívták sminkelni és hajazni, összvissz hárman árválkodtunk a kanapén, sorunkra várakozva, köztük én, aki mögött két órás utazás áll...

Mint az órákkal később kiderült, egy óra alvás még bőven belefért volna az időbe, dehát ilyen az élet errefelé...mire rám került a sor, már 11 is elmúlt és én kiolvastam az épületben fellelhető összes újságot és legalább tízszer voltam pisilni az unalmamban elfogyasztott kérdéses mennyiségű víz hatására...

Üzletasszonyos frizura címén, legnagyobb rémületemre kivasalták a hajamat és a felső réteget hátrafogták egy szoros copfba, hamisítatlan szopottgombóc-boci fejet kreálva nekem. Miután rendíthetetlenül állították, hogy ez nekem kifejezetten előnyös viselet, remegő térdekkel közelítettem meg a sminkes részleget.

Első lecke: ha egy kozmetikusra egy esemény kedvéért ráragasztják a sminkes titullust, abból kérem alássan, nem lesz más, mint egy rakás Harisnyás Pippi, rosszabb napjain...mármint, nem a kozmetikus-sminkes rosszabb napjain, hanem sajnos Pippién...

Még ha az illető hölgy nem is sminkes, hanem kozmetikus, azért a következő tényekkel illendő lenne tisztában lennie, hiszen ezeket a 14 éves húgom is tudja már, nem hogy egy szakmabéli nő:

1. Amikor megtisztítjuk az arcot, vagy bármilyen hidratálót, folyékony alapozót, stb. maszatolunk szét rajta, a szem alatti igencsak érzékeny részen nagyon óvatosan húzgáljuk ám a bőrt, hacsak nem akarjuk néhány éven belül egy kiöregedett basset hound-éhoz hasonló fizimiskával felruházni a kedves vendéget, ne adj Isten egy, az arcával dolgozó modellt! És nem belülről kifelé gyötörjük, hanem kívülről befelé, finoman, mintha csak egy pillangó szárnya símogatná!!...

2. Rakhatunk egy bőrhibára benzines kannányi korrektort és alapozót, ha utána egy szivaccsal jól eldörzsöljük, nem segítünk a helyzeten...százháromszor ismételve sem...és lám, a hiba még jól ki is pirosodik, hogy még feltűnőbb legyen...bosszú ez, kérem?!...

3. Ha már púdereztünk, nem rakunk rá újabb adag folyékony akármit...semmit!!...mert összecsomósodik és utána hiába meresztjük a buta szemeinket...aztán meg húzogathatjuk a vállunkat, hogy már sajnos nincs lehetőség kijavítani...no meg idő se nagyon...

4. A pirosító nem helyettesíti a korrektort!! Nem tüntetünk el vele hegeket és ha már itt tartunk...

5. ...orrokat sem!!!...bizony...meglepő mi??...nem az orrnyeregtől kezdve pirosítunk, mert így lesznek a Harisnyás Pippik!!

6. Meggyőződésem, hogy nincs olyan ember akinek jól áll, ha vastagon körbehúzzák a szemét szemceruzával!!...nem arról a kifutós, jólkinézős, körbehúzósról beszélek...de nem ám!...hanem arról, amikor a 13 éves kislány először próbálkozik...

7. Az alapvető higiéniáról már csak annyit mondanék: igen!! a használt szivacsot ki kell dobni és a használt aplikátort is!!! Ez nem kérdés!! De legalább is eldugni és otthon jól kifertőtleníteni mielőtt újra használnánk valakin!! Ahogy az ecseteket is!! Bele sem merek gondolni hány lányt sminkeltek ugyan azzal a szivaccsal, rúzsecsettel, aplikátorral, púderecsettel stb...nem vagyok az a finnyás fajta, de a bőröm egyébként is érzékenyen reagál az ecsetekre...ne kísértsék már a sorsot!...

Tehát, mint azt sejthetitek, a bennem megbúvó sminkes sikítva tiltakozott már az első perc után és alig várta, hogy a procedúrát követően a mosdóba rohanhasson korrigálni az arca ellen elkövetett súlyos hibákat...kár hogy nem vittem magammal semmit sem, lila szemhéjpúderen és szájfényen kívül, mert úgy sem lesz rá szükség felkiáltással az egész túlélő felszerelést otthon hagytam...hülye ötlet volt...

Tehát a második lecke: Murphy sosem alszik!! Mindig legyen nálad teljes smink felszerelés, esernyő, váltás nylon harisnya és TAMPON!!!

Merthogy természetesen...hamarabb jött a meglepi, mint vártam...na de ez a történet még várat magára...

Miután sikerült a lila szemhéjpúderrel, a lehető legkevésbé szembetűnően és a legnagyobb titokban elfogadható fejet varázsolnom magamnak, már csak kb egy órám maradt tétlenkedésre. Így fel-alá masíroztam, mint holmi jól képzett masiniszta...ez valamiért sántít, de a történet szempontjából igazán lényegtelen...

Délben elkezdtünk belebújni az első menetszerelésbe...én egy kötött, ujjatlan, fekete felsőt, egy fehér sálat, nyakláncot, karkötőket és egy, a címke szerint 36-os méretű kosztümnadrágot kaptam...nos a nadrágot bemutathattuk volna akár hárman is...egyszerre...

Azon kívül hogy húsz centivel hosszabb volt, mint a lábam (törtem is a fejem rendesen, kinek lehetnek az enyémnél is gólyább lábai??) és a dereka is...hát, hogy is mondjam...épphogy megmaradt a csípőmön...ha lenne intim tetkóm, sanszos lett volna, hogy mindenki megcsodálja...tehát elég bő volt a nadrág, minden tekintetben...

Végül egy igen egyszerű módszerrel a nyakamba húztam és a derekamnál superrápidó bevettünk belőle vagy tíz-tizenöt centit...az eredmény, egészen meglepő módon nem is festett olyan rosszul...mondhatni egész üzletasszonyosan...

...már csak a karkötők rejtélyét kellett megoldani, ugyanis az egyik szökni készült...végül a felkaromon kapott helyet...sajátos egy kreativitásra vall...dehát...nem én voltam a főnök...

 A túrok egymást követték, hol tetű lassan, hol pedig irtózatos tempót diktálva...volt olyan lány, akinek négyszer kellett kimennie egymás után, önmagát követve...tehát, ahogy lejött a kifutóról rángattuk le róla a ruhát és bújt a másikba...hogy még egy kicsit bonyisabb legyen, kapott egy álpocakot, mert hogy kismamaruhákat kellett bemutatnia...a kifutón pedig rohangáló gyerekek közt kellett végig lavíroznia, hogy utána pár másodpercre rá újabb darabban kezdhesse elölről...szép mutatvány volt!...

Senki sem állíthatja, hogy változatos munka volt, de én nem tudtam megunni. Olyan ELSŐ feeling volt, mint mindig, amikor az ember először csinál valamit, legyen az biciklizés, palacsinta vagy csók...

 A "profik" láthatóan nagyon szenvedtek, főképpen az egyik srác. Eszméletlen mit össze nem hisztizett azon, hogy legyen már vége és különben is szar a zene és gagyi az egész...ezzel természetesen mindenki tisztában volt...mégis...szerintem, aki ilyesmire adja a fejét, abban kellene legyen némi elhivatottság, hiszen ezt nem lehet anélkül...és igenis bírja ki nyafogás nélkül...ez is munka, még ha nincs is rajtad kismillió Armani vagy Prada felirat...ki a kicsit nem becsüli.......

Tehát tanulság volt bőven, némi szünet is, vicces volt a szünetekben az öltöző és a szépségszalon közt rohangálni leizzadt sminkben, miközben a biztonsági őrök az orrod elött adták le a drótot a host srácoknak, ha feltűntél a színen...

Az utolsó előtti kört megelőzően még kirohantam wc-re, amit nagyon jól tettem, mert a jelek egyértelműen adták a tudomásomra: szükség lesz arra az egyetlen, neszesszeremben árválkodó tamponra, amit sikerült nem kipakolnom a táskámból!!!

Oda rohantam, meg vissza...majd fel öltöztem, meg át...természetesen Murphy nem hagyhatta ki, hogy fehér gatyát húzzon rám, bár szemernyi kétségem sem volt affelől, hogy megússza a találkozást, mégis felfedezni véltem a dolgok alakulásában néminemű iróniát...

A fehér gatya volt az utolsó a sorban...és nem mellesleg óriási...lógott rajtam, akár a rinocérosz bőr!!...

Kint állva az utolsó közös kivonulásnál, el-elkalandozó tekintetem megakadt egy kis csoportosuláson, a jobb oldali tornác-féleségen. Amikor tudatosult bennem, hogy a fél családom ott áll, hihetetlen erőfeszítések árán sikerült csak pókerarcot erőltetnem magamra...a videón felfedezhető némi zavartság és nem oda való pír, miután a kamerába nézek...a végén még egy futó vigyort is elengedtem, bár legszívesebben röhögő görcsben törtem volna ki...még jó, hogy csak akkor vettem észre őket, lehet korábban elájulok vagy kitöröm a bokám...

Mint kiderült csak az utolsó körre érkeztek és nem voltak túl jó véleménnyel az esemény színvonaláról...az én arcberendezésemről is elég egybe hangzó volt a kritika: agresszív...

Meg kell nyugtassak mindenkit: a fejem igen is elfogadhatóan festett, aki nem ért hozzá, ne szóljon be!!! :P...

Ha lesz profi videó, vagy fotó mindenképp publikálom :)...

Good Bye!!

A most következő rajzok egy tanfolyamon készültek, ahol kénytelen voltam bevetni az összes létező jobbagyféltekémet...az eredmény magáért beszél...lehet mégsem vagyok reménytelen?? :P...

Unatkozó szobanövény negatívja...vagy negatíva?...mindkettő hülyén hangzik ##...

Szemek másolása...kissé hiányos még :$...

Bácsika...

...és bácsika az eredetijével...sajnos az árnyék más a webcam miatt :(...

 és egy félkész leányzó, kinek orrát el****tam...tehát félkész is marad :)...

Egyébként a tanfolyam megérte, szuper volt és mindenkinek csak ajánlom :)...majd még jön folytatás...

...a hétvégén ananászt rajzoltam...ma bosszúból jól megkéseltem és felfaltam...pedig még öt pikkelye hiányzott XD...

 ...holnap a kertben nyíló nárciszok jönnek...anyáék féltik a növényzetet...nem is értem, miért :D...

...ma bombariado volt szeretett iskolánkban, de szerencsére én átaludtam minden frusztráció, hajtévés és heves szívdobogás nélkül...Eninél aludtam mert este koribuli volt, ami extra szar volt, ugyh már fél 3kor otthon nyomtuk az ágyat...
...arra keltem reggel h bazzzzeeeg elaludtaaaaaammm...nyom a telom ugy köldök tájt...mondom ok...ugy néz ki ébresztöt is hasizommal nyomtam ki...ugyh igy félve kukkantottam a takaró alá, mennyi az idö vajon??...9/58...ohh hát szuper, én már tiz perce orán ülök, akkor nincs itt gond...és már horkoltam is újfent...mindezek után, éppen egy nagy adag nutellás palacsinta beburkolásáról álmodván arra kelek, hogy Eni odrit nekem h "bazzeeeeg bombariadóóóó..."

...mondom mi a faaaaaasz...ne hülyits egyszál pizsibe rohanjak ki vagy miiiii??

"...a sulibaaaaaaaan..."...jah okk, akkor még mindig van idö aludni... ugyh miután felhivtuk a sulit és meggyőződtünk róla, hogy csak a 14/50es óránkra tudunk bemenni,mert az épület átvizsgálása ugyanis még javában tart, visszabújtunk még egy kis pihire...

...azon filóztunk vajon melyik másnapos hülyegyerek hivhatta fel a sulit, mert nem akart hiányozni az óráról, de való igaz bemenni sem XD...

...nah de összefoglalva és levonva a tanulságot: a lustaság néha kifizetődő...

Annak ellenére, hogy az utóbbi gusztustalanul hideg és nedves időszakban bejegyzéseim száma fordított arányosságban áll az én édes anyucikám ősz hajszálainak mennyiségi növekedésével (téli álmot aludni jóó:)...)

...tehát ennek ellenére kedves és közkedvelt bloggerinánk, Querida jóvoltából, az ő szavaival élve "roppant mód" ki lettem tüntetve, aminek én roppant mód örülök :D...

Mivel e díj néminemű kötelességgel jár, ennek most eleget is tennék :)

 Tehát:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Tehát roppant mód köszönöm a díjat Querida kisasszonynak, kinek blogja engem is írásra inspirált :)...

A lógót már rakom is kifele...

Querida oldala szintén máris kikerül az oldalamra, mint egyetlen olvasott kedvencem :)...

Hét dolog rólam...hát ez nehéz kérdés, s mivel díjazóm a humoros oldalát már lelőtte a dolognak, én komolyabban közelítek:

1. Lételemem a tánc és a zene...

2. Másfél éve elkezdtem írni az én saját kis bakancs-listámat, s addig nem nyugszom míg nem virít mind mellett egy pipa...Ezek közül a három legfontosabb dolog: eljutni kubába, divattervezőként ismertté válni és megtanulni öt gyönyörű nyelvet (az angol és spanyol mellett görögül, franciául és olaszul)...

3. Rettentően...mondhatnám úgy is 'roppantul' ;)...félek a pókoktól és a tűktől...már két javasolt vérvételt hagytam ki az elmúlt években...

4. Sokszor nagyon zavar, hogy olyan vékony a lábam, amilyen...tehát a bármilyen mértékű vádli-felesleg felajánlásokat várom a vadlifelesleg@tudomhulyevagyok.nc e-mail címre ;)...

5. Nagyon szeretnék egyszer könyvet írni, de a fejemben tolongó ötletek napról-napra változnak, így félek sosem állok majd neki...minden esetre, hogy addig se unatkozzatok, látogassatok el nemsokára induló blogomra, amin egy történetet fogok elkezdeni írni, mintegy bemelegítésként :)...

www.hullocsillag-alterego.blogspot.com

6. UTÁLOM a sulit, ahol most tanulok és legrémesebb álmom, hogy arra a diplomára kényszerülök majd támaszkodni, amit - jó vagy rossz esetben?? - itt kapok...

7. Sokszor problémát okoz szóban kifejeznem magam, vagy tudásomat szóban igazolni...az idegen nyelvek beszélése terén is jelentős akadályokba ütközöm, leblokkolok ugyanis...eddig minden nyelvi jellegű szóbeli vizsgámon elsírtam magam, annak ellenére, hogy az írásbeli feleleteim igen jól sikerültek...

Az ötös hatos és hetes pontot egybe sűríteném. Ugyanis, akiket olvasok már mind megkapták a díjat, így ha lesz olyan blogger(ina), akit késöbb felfedeznék és még nem kapott díjat, ezt a lépést bepótolom :)...

...remélem az élet mára már nem tartogat nekem újabb meglepetéseket...

...valahogy nincs kedvem semmihez...fáj a hasam, mert megint mohó voltam és a két nagy tányérnyi forró tésztát már megint gyökkettő másodperc alatt tüntettem el...:S...hát sosem tanulok semmiből??...

...jah igen...tanulás...VÉÉÉGE a VIZSGÁKNAK!!!:D...ma reggel elaludtam és így nem tudtam meg az utolsó hogyan is sikerült, de már nem is érdekel...majd összel lesz érdekes, ha újra fel kell vennem a stat-ot...márpedig elég fosgyanusra sikeredett...

...a virtuális pasim még mindig nem kelt életre és lassan magam is virtualizálódom...van, hogy napokig ki sem teszem a lábam a házból...de ilyen szar időben...kinek van kedve lefagyasztani a lábujjait??...majd talán tavasszal több kedvem lesz egy csakúgy-sétához...addig is főleg téliálmot alszom...többnyire 12 órákat, vagy semmit...most, hogy a vizsgáknak vége az elöbbi...maradék időmet virtuális világomnak szentelem...msn, filmek, írás...elég unalmas...jó lenne már egy kis napsütés...a kisnél egy kicsit több...

...jaaaa hát persze...ha van útlevelem holnap repülhettem volna KÉT HÉTRE EGYIPTOMBA??...ja hogy nincs útlevelem??...pech...úgyhogy maradok az örök télben, remélve, hogy egyszer csak elnyel a hülye virtuális világ és Casanova mellett ébredek egy szénakazalban, valahol az egyenlítő táján...

Kedves Csoporttársaimnak címzett e-mail szösszenet...

 Tán segít a túlélésben egy mosoly-üzenet...

--------------------------
E-mail a KM1-nek

"Ezennel meghírdetem házi "Ki Mit Tud?"-unkat:

Vajh lehet-e é széles s magas oskolában két tárgyból is
javítózni egy félévben???

Kívánok mindenkinek erőt kitartani
az időtlen-idők végezetéig,
ami ez évben
nicsak, éppen
jan. 26-ra esik
(szerencsétlenebbeknek 27.-re)
ezzel a kis versikével
részvétem hadd fejezzem ki...

Tehát a versike...az elözö önmaga öltötte formáját ily lököttre...

"Vizsgaidőszak
(vége: jan.26.kedd)

elraktam a kedvem zsebre,
s várom már epekedve,
hogy szemeim elkerekedve
a naptárban végre keddre
essenek...

aznap lejár ó mind e kín
ideje, s nem marad rím,
mit jókedvem ne szedne ím
sorokba,csak ne heverjek már íly
romokba...

s ha lejár egyszer ez ostoba,
semmi-haszna-de-tanuld-oskola,
megírom én, milyen egy mostoha
sorsú szegény diákleány ostroma,
ellened tudás..."

--------------------------------------------
Nevezni e-mailben, etten ni...
S kérem ki megteheti,
(de ne fintorogva, morogva)
szedje válaszát verssorokba...

(...remélem e pár sorocska,
tán mosolyt csalt arcotokra...)

KülDöK NeKteK EgY CupPaNÓs...
FaNni..."

(*az ismétlésért kérjük szíves elnézésüket - a szerk.)

...kiraktam egy szavazót, Drága Olvasóim...tessék nyilatkozni!!!...íme egy kis ízelitő...bár azt sejttetném előre, hogy a többi nem ilyen kedélyes hangnemben íródott, hiszen sanyarú tini-korom szüleményei...de igyekszem újakat is publikálni, ha kiváncsiak vagytok :)...persze csak, ha jön az a bizonyos ihlet, mi engem újra megihlet ...ha megszavazzátok csinálok egy külön versek kategóriát, és oda rakom őket "egy helyre":)...

 ---------------------------------------------

Vizsgaidőszak
(vége: jan.26.kedd)

elraktam a kedvem zsebre,
s várom már epekedve,
hogy szemeim elkerekedve
a naptárban végre keddre
essenek...

aznap lejár ó mind e kín
ideje, s nem marad rím,
mit jókedvem ne szedne ím
sorokba,csak ne heverjek már íly
romokba...

s ha lejár egyszer ez ostoba,
semmi-haszna-de-tanuld-oskola,
megírom én, milyen egy mostoha
sorsú, szegény diákleány ostroma,
ellened tudás...

Veszem a bátorságot és közkinccsé teszem én is Varró Dániel két remekét...imádom...

------------------------------------------- 

Nyelvművelés

Sok mindenben nem értünk egyet, kedvesem, - például nyelvi kérdésekbe sem. - Te elborzadsz, és téged el iszony fog, - ha meghallasz mondjuk egy deviszontot, - és azoknak a mondatoknak, amikben szóvalok vannak meg izék, - nem érzed az izét. Tény és való ámde máskülönben, - hogy nem fogalmaz nálad más különben, - és mint egy bűvész húzgálod elő a kalapból - azokat a szavakat, amik a hétköznapi ember aktív szókincsének nem képezik a részét már alapból, - akiknek a beszéde inkább csak mordulat, - és nem hemzseg mondataikban a sok pontos és találó fordulat, - mint a tieidben, - amik hihetetlen - mennyiségű frappáns frázissal ellepett - szellemed - számára szolgáltatnak keretet, - és mindig kerekek.Rám nem áll a fönti állítások egyike sem, - és az igéket sem ragozom ikesen. - Nem beszélek pergő mondatokban, - inkább vontatottan, - legtöbbször töltelékek - miatt túltelített - mondatszörnyeteg - az, amit magam előtt görgetek, - és időbe telik míg az ilyen hátok meg megek meg tudodmik között, - amikbe ütközök, - végre kibököm a farbát is, - a verbális - közléseim, mit mondjak, hebegősek, - nem ez az oldalam a legerősebb.Mindezt belátom készségesen, - de azt mégis ellenérzéssel lesem, - ahogyan te a nép - töltelék-, - kötő- és csúnyaszó - halmozó - rétegén köszörülöd kéjjel a nyelvedet, - és ebben vitatkoznom kell veled, - mert szerintem igenis van olyan, hogy valaki így beszél, de a szelleme közbe még ragyog, - még ha a legjobb példa nem is én vagyok, - és szerintem nem föltétlenül esetlen, - ami keresetlen, - és lehet, hogy ez a stílus nem olyan, akár egy '99-es évjáratú, finoman fanyar Cabernet Sauvignonnal teli, díszdugós butélja, - de azért van bukéja. - Ami pedig a deviszontot illeti, - az egy állati - nagy tévedés, hogy az hibás, - mi más, - hiszen azt mindenki látja, kivéve a vak, - hogy vannak még ilyen kötőszavak, - egyet mindjárt leleplezek: - az ámde is két rokonértelmű, ellentétet kifejező kötőszó összetapadásából keletkezett, - és ami még a magyar nyelvben neki némi létjogosultságot garantál, nos - Babits is használta, és Arany János, - de nem akarok veszekedni veled, életem, - csak eltérő a nyelvszemléletem.De mire ezt kimondom, a vita kulturált hangneme addigra persze megszűnt,- és már rég veszekszünk, - mert te úgy érzed, hogy neked esek, - pedig csak a vitastílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb, - én meg azt veszem zokon, -hogy mért azon lovagolsz, hogy hogy mondom, és nem amiket mondok, azokon, - szóval a ló velünk eléggé elszaladt, - a cérna elszakadt, - és áll a bál, - és már egyikünk sem érvel, csak sértetten hallgat, vagy ordibál, - míg végül elvágjuk a csomót, ezt a gordiuszit, - és adunk egymásnak egy puszit, - az indulatok minél messzebbre ragadtak, - annál nyelvesebbet és vadabbat, - szóval a kérdés továbbra is a levegőbe lóg, - nem zárult le a dialóg, - a nézeteltérésnek ez a forrása nem lett elapasztva, - aminek az a haszna, - hogy újra össze lehet veszni rajta - majd, ha - akarunk, és hát anélkül mi - nem tudnánk ilyen klasszul kibékülni, - és a szánknak se volna a csókra ilyen jó mentsége, - mert abban szerencsére - egyetértünk, és nem csak elvileg, - hogy mégiscsak ezt a legjobb művelni nyelvileg. *

-------------------------------------------

*teljesen egyet értek...:)...

-------------------------------------------

Randi

Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam.

Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
a szipli-szeplős részeket
a soha-már-be-nem rekesztjük

röhincsélések tetején
(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)
vagy azt, hogy ez a te meg én
végsősoron mit is jelentsen.

Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.

Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk?